Dr. Tóth Judit

Dr. Tóth Judit

Minden betegség képes megváltoztatni az ember életét, némelyik alapjaiban, némelyik azonban csak éppen annyira, hogy soha ne tudjunk megfeledkezni róla. 

Számtalanszor hallom:

„Mint derült égből a villámcsapás szakadt rám ez az egész daganatos betegség! 
Mi lesz a munkámmal, a gyerekeimmel, a családommal? Mi lett az egész életemből? Van kiút? Meg fogok gyógyulni?”

Amikor onkológusként dolgozni kezdtem, megfogadtam magamban sok dolgot. Az egyik legfontosabb ezek közül talán az, hogy csak addig fogom csinálni, míg átérzem a betegeim sorsát. Ha fáradt és fásult leszek, rendelkezzek bármilyen nagy tudással is a legfontosabb dologtól fosztom meg a betegeimet,  a személyre szabott legoptimálisabb döntéstől. Az életből mindenkinek más fontos és igazán ritkán látom azt, hogy csak maga az „ÉLET” a főszereplő. Ha valakinek gyerekei vannak, áthelyeződik a hangsúly önmagáról, és ha valaki gyerekvállalás előtt áll, akkor is képes még a saját életét is kockáztatni egy terhességért.

Talán a családjában látott hasonló betegséggel valakit az előttem ülő, amitől jeges rémület fogja el a diagnózis pillanatában, vagy pozitív példaként kapaszkodóként tudja használni. Olyannal is találkoztam, amikor a kezelések során fogalmazódnak meg újabb és újabb kérdések, amire a beteg szakembertől vár választ.

A betegek a döntés pillanatában általában csak a saját életükkel vannak tisztában, és fogalmuk sincs egyéb dolgokról. Gyorsan próbálnak tájékozódni, fűhöz-fához rohannak, ismerőst keresnek és valljuk be, szerencse kérdése, hogy éppen kit találnak meg. Adatok, ismeretek nélkül nincs miről dönteni.

Saját tapasztalatom alapján a diagnózis felállítása  után maximum 2-3 hét áll a betegeink rendelkezésére ahhoz, hogy a legoptimálisabb irányt megtalálják és a probléma „szakértőivé” váljanak. Ha egy beteg tisztában van a lehetőségekkel, ha valóban részese a terápiás döntésnek, egészen biztosan partnerként fog részt venni a kezelésben is, ami megkönnyíti az egyébként elég nehéz időszakot.

Dönteni csak úgy tudnak a betegek, ha tisztában vannak a kockázattal, minden kérdésűkre választ kapnak. Fontos, hogy érezzék, bárhogy is döntöttek elfogadjuk, nem kritizáljuk, támogatjuk azt.